Lépcsők a felhők magasztos világába felvezetnek.
De vajon a lélek magasságába is elvezetnek!
Amikor lábamat az első lépcsőre teszem,
megvan a reményem, hogy az utolsó lépcsőt elérem.

De ne siessünk! Az utolsó lépcső még messze van!
Az életből remélem, hogy nekem még sok hátra van!
Ám addig is egyenletesen lépek, lépkedek.
Mindig csak annyit, amennyit éppen megtehetek!

Utóirat:
Soha sem többet, sem kevesebbet,
csak annyit, amennyit éppen lehet!

Halász István
Rózsavölgy, 2012. február 25.