Ha utamat rózsaszőnyeg borította volna,
ha léptem nyomán rózsabimbó nyílott volna,
ha a piros pipacs a búzavirágot
szirmaival vörösre festette volna,
ha az ősz hatalmas szaftos körtével
éhemet nap mint nap elverte volna,
asztalomon a jólét roskadozott volna,
soha sem lett volna enyém
a szomjam, éhem és létem,
ádáz harcaimat a jóért
sosem vívtam volna meg.
Amit elértem, minden az enyém,
a pipacs, a búzavirág
a réten ha volna még,
az lenne a ráadás,
ami csak az enyém.