Gyűjtögetem emlékeim,
lassan, mint
ahogyan a
csiga megy.
Szép volt ami elmúlt?
Szebb már úgy sem lesz.
Ahogy nézegetem a
fényképeket,
imitt, amott morcosan
nézek vissza magamra.
Miért is véstem akkor
a fényképezőgépbe
sértődött arcom?
Ahol meg, mint a nap,
fényes a mosolyom,
kislányom karomban tartom,
később a fiam az ölemben,
a lányom mellettem,
így éltem le
hosszúra nyúlt
életem.