Hajdani öröm, meleg ölelés,
bugyborékoló szerelmi kéj
az emlékezet dicsfényében zeng,
a bús jelent beragyogja röpke fény,
röpke fénynek derűjében láthatatlan csillagok,
harmatcseppben füdőző, dús virágok,
tágra nyílt két szemem agyamig
gyorsvonattal szállítja az illatot,
átszellemülve, tátott tüdővel habzsolom.
Nincs félelem, nincs tompa éj,
ébren fon rám virágkoszorút a lét.
Ha holdsugárral lehunyom szemem,
álmomban mezei virágok között sétálok meztelen.