(60 éve együtt)

60 évvel ezelőtt,
Isten szent színe előtt,
fogadtuk meg egymásnak, hogy a sírig hűek leszünk,
jóban-rosszban együtt, csak egymásnak élünk.

Teltek az évek és észre sem vettük,
elmúlt huszonöt év és az ezüstlakodalmat ünnepeltük.
Azután eljött az ötvenedik, az aranylakodalom,
s most itt van a hatvanadik, a gyémántlakodalom.

Mennyi-mennyi év, mit együtt megéltünk,
közben szépen, lassan együtt megöregedtünk.
De még most is itt állunk, egymás kezét fogva,
a másik szemében a szerelmet kutatva.

S látod?
A szemed gyémánt csillagként ragyog!
S Te látod?
A Te szemedben még mindig ott vagyok!
Érzed?
Apró szikrák gyúlnak a szívünkben,
s megelevenednek - az el nem múló szerelem lángjaként - a szemünkben.

Emlékszel?
Tíz évvel ezelőtt az élettől annyit kértem,
hogy szerelmed, hűséged, szereteted,
még sokáig megmaradjon nekem.

S tudod ma mit kérek?
Hogy még sokáig így fogjam a kezed,
s szemedben az apró láng még sokáig ott égjen,
hajunk színe együtt forduljon ezüstbe,
boldogság, szeretet és béke legyen örökké a szívünkbe.

Az ezüst, az arany, és a gyémánt fénye
közös életünket díszkerettel fogja körbe.
Benne a kép: a lepergett közös hatvan év,
s az idő múlásával emlékké szelídült, rossz, jó és szép.

S most itt újra megígérem Néked,
jóban, rosszban el nem hagylak Téged,
a sírig hű leszek és szeretni foglak Téged,
s minden bajtól, bánattól megóvlak Téged!