Bármit...


Egyik autós iskolában,

ahol okítottam, egy csinos,

ám szerény tudású leányzót

vizsgáztattam. – Igazán bármit

megtennék, hogy átengedjen e

nagyon fontos vizsgán, egészen

komolyan – suttogta a széplány

a fülembe. Arcomon látni



lehetett a meghökkenést és

a pírt, majd gondolkodtam egy sort.

- Nos, bármit megtenne? – kérdeztem

cinikus hangon. (Szapultam itt

egy kicsit magamat, de semmi

gyengeség!) – Igen, bármit! - Ez jól

hangzik, tetszik az elszántsága

Boglárka – akár tanulna is?





(Budapest, 2012. február 5. Erdős Pál Attila)