Senki. Te vagy, aki megértesz engem.
Nem kérdezel, vádolsz és nézel furán.
Nem szánsz, ha tükörben látod a lelkem
mezítelen, át két szemem bogarán.
Nem feszítesz földre, nem törsz meg engem,
Nem fakasztasz könnyet szóval szememből,
Látsz és elfogadsz mint Napot az égen,
én magam tudom, rosszabb vagyok ebből.
Hogy szeretnék én! Ezt nem is folytatom,
Nem csak Senki tudná, mi a tilalom.