Semmi sem olyan szeszélyes és
változékony, mint az érzések,
gyermekkorom végigkísérték
a folyamatos meg nem értések,

Ilyetén megtanultam korán
élvezni saját társaságom,
annak fényében, hogy én olybá
az lennék, aki – a láthatáron

nem volt senki! – biztosan kitart
mellettem életem végéig...
Elfogadtam önmagam, így ha
néhányan eljutnak a sértésig

velem szemben, akkor kész vagyok
megbocsátani és felejteni.
Nincs is annál jobb érzés, való
igaz: ha önmagam tudok lenni...