Öröm. Ezt látom a szemedben,
Ha tekintetünk összeér,
Mikor selymes hattyú kezed
A pufi arcomhoz hozzáér.
De szerelmet érzek benned
A lelked mélyén,
Ha ajkunk csattan, de enyhén,
S a homlokunk simítja a másik fejét.
Tudod, én nem leszek az
Ki ujját s tenyerét feszítve
Érzelmek nélkül valaha megütne,
Hanem olyan ember leszek,
Ki ezzel az erővel mondja,
Hogy szeretlek.