Létezik még olyan csodás dolog,
Amitől még a szív megdobog.
Akad még olyan furcsa érzés!
Felmerülő érdekes kérdés!

Miért érzem olyan egyedül magam?
De ha mellettem van eláll a szavam.
Hiányát mikor már alig tudom elviselni,
De mégsem akarok belőle kiszeretni.

Hisz Ő egy oly csodás teremtés!
Meg sem érdemelném szerelmét.
Nagy úr a félelem, és az őszinteség.
Szívemet adnám a szerelméért!

Mindig, ha egy ajándékot viszek,
A mosolyát látom álomszépnek.
Többet adok egy apróka doboznál.
Vele adom a szívemből egy darabkát.

De erősebb-e a barátság a szerelemnél?
Erősebb-e a szívem a kezeimnél?
Hogy úgy öleljem át, mint egy hétköznapi barátot,
Vagy mint egy szerelmes, aki őrzi szívében a lángot!