Nagyon hiányzik az ifjúságom deleje,
mosolyod alól fehér fogsoroddal igéztél meg,
még jobban bódított fénylő tekinteted,
szemedből sugároztak szédítő csillagok,
amerre jártál, betöltötte a fény a világot,
tapintott, magához vonzott a hangod,
kezeidtől magmaként izzott az arcom,
régi dallamok életre kelnek,
mert szerettelek,
Problémáim a ködből kipenderedtek, azután
a néma éjszaka melegében,
ma is látom,
eltűntél a sötétben...
Ezért hiányzik annyira
ifjúságom deleje.