Ifjúságom meselelke
csillog fenn az égen,
árnyak osonnak felé vészesen...
lámpást olt a Hold az éjben,
üstökös lobban,
csóvája Holdat éleszt,
kíváncsian kukucskál az égbolt,
felcsillantja jóslelkét a Hold,
fáradt keblembe sápadt szőttest fon,
csenevész lényemnek fonala fogy,
ifjúságom meselelkével
járom önvilágom
az élet jármába fogva,
csendesen.