Úgy emlékszem, barátom, Sándor mindig

felköszöntött a születésnapomon,

ám a legutolsó, a hatvanadik

alkalmából nem. Sürgetés, nyafogó



számonkérés nem volt, mert úgy gondoltam,

majd csak eszébe jutok. Nos, így is lett,

minap csörgött a telefonom, Satya

jelentkezett be nálam. - Bocsi, ilyet



még sose tettem. Elvoltam egy remek

dokinál: emlékezetkiesésben

szenvedek. - Na, ne, és mit mondott? - Menjek

haza és felejtsem el az egészet!