Értéktelen holmikat őrzök,
tudatom alatt lappang
gonddal párosult búbánat,
szabadulnék, de nem tudok,
hogy dobjam el kedvenc kacatom,
hogy feledjem el a lelki sebeket,
nincs itt már hely újnak semminek.
Értéktelen holmikat őrzök
szekrényben, lelkemben...
elmorzsolgatom emlékdarabjaimat,
elűzöm a nyomasztó gondokat,
ne szorongassa torkomat,
levegőssé teszem az életem,
új színeknek adok helyet,
benne lesz a fehér, szürke,
vörös, lila és a fekete,
összeöntve
kékkel, sárgával és zölddel,
tökéletes élettel kecsegtet,
még akkor is,
ha
hazugságnak tűnik minden.