Ringó lépteit hordja az ösvény -
Tekergő szalagja hegyre vezet.
Vödröket lóbál, és fejésre indul -
Bőgő tehén várja: esteledett.

Kapaszkodókon, köveken libben,
Piros kendőjét most hátrakötötte.
Lábai elől tücskök menekülnek,
Zörgő fűszálak sugdosnak mögötte.

Kattan az ajtó rozsdás rekesze,
Fejével megböki asszonyát a borjú.
Sistereg a tejnek habzó teteje,
Széthinti illatát jászlából a sarjú.

Vezet az ösvény immár lefelé,
Mély vedrekben löttyenő fehér hab -
Óvatos spirál esti homályban
Szöcskét ugratva a mélybe halad.

Búcsúzó kolomphang száll a völgy felé,
Aprócska házban már várják a vacsorát.
Körbeülik négyen csendben az asztalt:
Friss tejet kortyolgat kenyérrel a család.