Ablakomra szállt egy cinege madár.
Azt kérdezi tőlem, hol van már a nyár.
Azt kérdezi tőlem, tavasz jön-e még,
Havas ködmönében meddig ül a tél?

Párás ablakomat ki is nyithatnám,
Meleg kendőcskémmel be is takarnám.
Rálehelnék párszor,
Csókolgatnám százszor -
Mégse jön a nyár!

Megetetném maggal,
Vigasztalnám dallal,
Tollát fényesítném,
Paplanomba tenném -
Messze van a nyár!

Együtt elaludnánk,
Rétekről álmodnánk,
Virágos kertekről,
Suttogó berkekről.
Reggel, ha ébrednénk,
Szemünknek sem hinnénk -
Végre itt a nyár!