Embernek születtem,
élem mindennapi
szürke életem,
de ha velem vagy,
megváltozik minden,
agyamban nyüzsög a szóáradat,
de a szám néma marad,
félek, elriasztalak,
bármit mondanék,
szemöldököd dzsungelében
eltévednék.
Álmodozóvá tettél, aki
fűben, virágban a harmatcseppet
délben felleli,
nyakéknek felfűzi.
Kegyetlenül lecsapott
a valóság,
egy kézmozdulatoddal,
földön pár cseppé fröccsent,
elpárolgott a nyaklánc,
kiábrándultam,
most széttiprom egoizmusod,
még
nem adom fel
az életem.
Szívemből kívánom:
keress mindenhol,
ne találj meg sehol,
hallgass most te,
ujjongok én,
sikongok boldogan:
nincs többé nyakék,
kimondom gondolatom,
már nem félek tőled,
de,
ébren álmodozok
nélküled.