Mondd, hogy kezdjem ezt a verset.
Kértél tőlem rímes rendet,
Méltatlanul én beszéljek?
Megzavarnám szíveteket.
Emlékszel egy boldog napra?
A repülőtér nagy csarnoka
Velünk telt meg zsivajozva.
Körülöttünk sok szép leány,
Égi manna! Kincs! Adomány!
Egy asztal előtt széken ültünk,
Bőröndjeink körülöttünk.
Szemed bársony hártyáján
Tüzet csiholt egy ifjú leány!
Ahogy ott álltál mellette,
Szaporább lett szívverése.
Azóta már két év telt el
Most avatott hitveseddel!
Láttalak ma benneteket,
Rajtad csüngtek e büszke szemek.
Felcsendültek, mint egy dallam,
Nekem nincsen ehhez tollam.
Ildikó, mint gyönyörű kincs
Számodra nem lesz bilincs.
Olyan lágyan hajolt hozzád,
Mintha te is ékszer volnál!
Ó, add élet, hogy e szép pár
Azt hihesse: e földi élet
A beteljesült szép Kánaán!
Őket szívtipró kín ne gyötörje,
Légy boldogságuk őrizője!