A csalódás házában sűrűn vendég a fájdalom,
mindent átható csend, szinte már csak ezt fájlalom.

Pergő könnycseppek, szem nem marad szárazon,
ki ide be tér, arcára fagyva ott van, ki ül a szánalom.

Félhomály honol, lassan érkezik tépázott szárnyakon,
le ereszkedő bűntudat, akár a pók vékony szálakon,

kúszva ismét csak belém mar egy egy régi régi rágalom,
de már nem maradt senki sem kinek elsírhatnám bánatom...

A csalódás házában raboskodni a legnagyobb ártalom,
bűneimért sokat vártam ideje már feloldásra váltanom.