Létezhet-e szentebb ügy számunkra a hazánál?
Kara Ahmed fővezér seregei gyűlnek a határnál.
Felkészültünk az ostromra érőnk és tudásunk szerint,
a hatalmas túlerő maroknyi katonánkra csak legyint...

Temesvár és Szolnok már elbukott, mi nem fogunk!
A Törökök alkuja sértés. Azt mondom nem alkuszunk!
Ahmed küldjön bár száz levelet azt mind elégetjük,
ki a megadásról titkon súgni mer azt vasra veretjük!

Fejét veszti az ki eme szerződés ellen cselekszik,
kinek lelkében gyávaság bujkál árulás telepszik.
A legelszántabbak és legbátrabbak ti vagytok,
emeljétek hát magasba ragyogjanak a kardok.

Mikor a várat védjük megóvni nem a köveket akarjuk,
nem e maréknyi vörös földet meg hazánkat tagadjuk,
asszonyaink és gyermekeink, elnyomásban nem élhetnek.
Ha mi itt el bukunk haza többé soha nem térhetnek...

Ha ez a fal ledől, nem remélhettek irgalmat se kegyelmet.
Halál vár ránk. Ezért kell hát kardjaitok magasba emelned.
Itt még meg tudjuk törni őket. Azt mondom hát jöjjenek!
Jöjjenek csak! Esélyük nem lesz, hogy Magyart öljenek...