Óh istenem mondd, miért teremtettél jónak, gondolkodónak?
Tisztának és őszintének egy hazug és végtelenül álnok világba...
Reménnyel miért sújtod fiaid lelkét? Nyugodt, békességet hozónak,
álcázott reményteli álmaikat, miért nem tereled helyes irányba?

Mondd, miért ilyenek az emberek másokkal?
Miért nem tudják megbecsülni az élet értékét?
Miért születnek mind ugyan azzal az átokkal,
nem tudják felbecsülni a veszteség mértékét?

Értékelni mindazt mi velünk született,
megbecsülni mindazt mi meg adatott,
mondd miért akar aratni még azelőtt, hogy vetett?
Tán általad minden lélek mára magára hagyatott?