Az elkerülhetetlen bekövetkezett,

így közel negyven évesen készítettem

számvetést és bizony felelőssé tettem

önnönmagamat is azon gyötrelmek


elviseléséért, melyeken keresztül -

mentem. Amikor az életút veszettül

korán, épp a feléhez érkezett, ezen

hasonlóképp, mint mások, kétségbeestem,


azután megnyugodtam, mert mit tehettem

volna, ha menet közben eltévelyedek?

Megálltam. Körülnéztem. Biztosra vettem,

jó irányba menetelek. Tovább mentem,


ám hagytam jeleket, jó néhány útjelzőt.

Megóvtam a tisztességemet. Ugye Ön

is nyájas olvasó egyetért azzal, ha nem

vigyázunk rá, úgy vélhetik az emberek,


akkor nem is létezik. A hazugságok,

melyekkel önmagunkat áltatjuk, százszor

ártalmasabbak, mint a mások számára

kitaláltak. \'Nincsen időm az anyámra.\'


Eddigi életemet visszapörgetvén

rájöttem, hogy az emberi viselkedés

jóval kiszámíthatóbb, meglepő

módon, mint az időjárás. Nos, Teremtőm,


ezen lehet manapság tán meditálni...

Gondot fordítok a külsőmre. Imádni

való a finom ruha, noha már számos

jó mázú tökfejjel hozott össze a sors.