Ha szállni tudnék,
akkor sem repülnék,
félek a mélységtől,
félek a magastól.
Az óriáskeréken
kis híján eltörtem
testvérem kezét,
szempilláim feszítővassal sem
szedhetted volna szét,
de,
ha lélekben emelkedek
a magasba,
alattam látom a falumat,
olyan amilyen,
de
nekem szép,
mert
az enyém.
Aztán sebesen
csillagról csillagra
ugrálok,
élvezem a játékot.
Körülöttem minden tejfehér,
ragyog, világít,
egy napsugárba kapaszkodok,
még feljebb hancúrozok.
Látom, amit még senki:
Minden relatív
minden móka,
csak a szeretet nem csalóka,
földön vagy az űrben
fedezd fel,
ott van a
lelkedben.