Pillanatból lesznek
percek,
percekből a mindenségek.
Észrevétlen elsuhantak:
napsütéstől
fénylő napok,
éjjelente
rőzselángból
a szikrázó
csillagok.
Volt
mennydörgés
csúf viharral,
bomba-szántotta határ.
Szemetesbe dobok mindent!
Emlékcsipet sem kell már!
Enyém lesz mind,
ami most van,
ami még nincs, vagy nem is lesz,
perceimbe kapaszkodok,
lépést tartok az idővel.
Felszippantom a Tejutat,
a Hold sarlójára ülök,
nem hiányzik egy csillag sem,
egyedül
a perceimnek nem hihetek,
futnak velem
szélsebesen.