Mikor megszülettem
szoptatni sem akart
az anyám,
miért nem lettem fiú,
cipelhetem nő létemre
a rám rakott
egyenruhám.
Minden nőnek megadatott:
kenyérkereső lehet,
szavazhat,
otthon moshat,
főzhet, vasalhat,
gyerekeket nevelheti,
ragyogjon a lakása is.
Jön a nagy nap, ez a nőké.
Süssél, főzzél, legyen
kisebb terülj asztalkám,
mire hazaér a munkahelyről
a figyelmes, drága férj,
megcsókolná a feleségét,
de a saját tükörképét
csókolgatja dadogva,
egy rózsával köszöntené,
azt nem érti sehogy sem:
mért nem kell a párjának
a piros rózsa, amit vett.