A minap sütött a
Nap,
huncut mosolyával
ha hagyom, becsap,
ám beöltöztem melegen,
megindultam a hótengeren.
Két oldalt olyan magas a hófal,
mintha Mózes a pálcával
kettészelte volna,
a különbség csak annyi,
itt hiába süt a Nap,
a télnek foga van,
csizmám talpán
a rece kopott,
ezért alattam
a hó nem ropogott,
fenekemen csúsztam,
mint a kis szánkó,
azóta tudom
milyen érzés, ha
\'mosolyog\' a farkcsontom.