Sötét az éjjel,
tajtékzó örök árnyú tag!
Nézz, ha látsz - széjjel!
...hiába a csengő csillag!
Szikrázik szívem!
Toporzékol!
Háború dúl ékellő hívem!
A sötét idegen!
...s te benne csillansz - mindenem!
Lehetnék a hold,
sarlós, sovány
vagy a nap, mely bolond!
Óh te égi lyány!
Beleesnénk a lápba,
talpunk alatt fojtna ingovány!
...vagy mint a láva?
Törjünk rá a szerelmetes világra!
Kincs vagy egy szigeten,
másnak kulcsa szíveden!
Árnyat vetne a pálma,
koppanna, s gurulna datolyája!
Várj, várj, halálom csillagára!
Sietek hozzád!
Már épül, gyászunknak vára!
...de addig áldj!
Szegény vagyok, mert keblem szegény!
...s te benne félbe ringott regény!
Dajkája voltál édenemnek,
fényűző románca,
fodrai eremben - tévelyegnek,
de elpattant egy pálca!
Koronánkat venné az éj,
ha lelkünk fává terjedne,
csipkedné gyümölcsünk seregély!
E románcnak - múlás a neve!
Óh, pedig midőn epedek én!
Testem szerelmünk hantja - szegény!
...de mennyi rózsa rajta, látod?
Belőlem nyílanak feléd,
...s te a sírom nem találod!