Munkás a neved, nem állampolgár,
szeptember söpör, arcod őszi sár!
Rogyásig űzöd a döglött vadakat,
zsebed likas fazék, nyúzott kakas.

Vagy a kövér halál, vagy gebe élet!
Hát idáig fajult a család-szemlélet!?
Dolgozz, még ha vér mordul szívedből!
Vágd még a vasat is, mert: Van más tőr!

Tágasabb az erdő, szabad a virágos rét,
ha nem is létezel, más vért szív a menyét!
Tisztelet, ki kardját fényesen hurcolja,
kinek szent a sánta is, ki jajját mormolja!

...és él a Magyar, mert a jég derekán is él,
rögöt bont, ha akarja, az elnyűtt kapanyél!
...de rügyet hajthat és ősz hullajtó zsongása,
ha a tavasz is, csak besárgult őszök mása!