Állj meg Idő!
Hova sietsz?
Még egy kicsit
hagyd velem a ragyogást.
Nem hallja meg
kérésemet!
Nem akarja!
Nem létezik:
nincsen Idő.
Nyugovóra készülődő hűtlenséggel
itt van már a
nincsen Idő:
csilingelve,
rejtelmesen,
kegyetlenül,
nem kímélve
hideg szelet
hirdeti.
Piros-sárga leple alá,
te látod azt fehérnek,
beburkolja.
majd elindul, vissza se néz,
elviszi
a lelkemet.