Levegőért,
kézfogásért,
mosolygásért,
vidámságért,
nem megyek
a szomszédba.
Nálam is van,
nálad is van
levegőből
untig elég,
mosolyogva
kezet fogva,
vidáman meg
iszogassunk,
kortyolgassuk
a bort
a kocsmában.
Majd
akadozik
nyelvem,
nyelved,
így váltjuk meg
mi ketten
a világot...
nekünk meg
a feleségek
kalapunkra
söprűnyéllel
tűzik fel
a virágot.