Két hölgy esti sétaútját
beszélgetve teszi meg,
odaszól egy fiatal úr:
\'Én bizony ezt, ahogy mennek,
totyogásnak sem nevezem.\'
Szólt az egyik:
\'Mi legalább totyogunk.
Te meg csak állsz,
bámészkodol,
ebből lesz a nagy haszon!\'
\'Totyogásból sok hasznuk lesz:
megtelik a zsebük
semmivel,
a tüdejük alig piheg,
de a nyelvük, az berreg,
hogy a kánya csípje meg!\'
\'Kukorékolj te mihaszna,
szemétdombod tetején,
úgy totyogunk ahogy tetszik,
mert a lábunk bírja még.\'