(2000- napjainkig és tovább )

Hát igen... itt fekszetek
A föld mélyén, mint a foglyok,
Kiknek a négyzet is kerek,
Azért remélem még hallotok


Mz/X jelentkezz, jelentkezz !
És közben MI röhögünk rajtatok,
Kiket az egyszerű mondat megsebez
Nem kavarom fel álmotok.


Ha a kutya valóban kutya lenne,
Ha a ló valóban lovat jelentene,
Az már bizony piszkosul fájna,
Nem járna kelne a végtelenbe.

Az egyszínűek álma, mert csak áll.
És szavak és képek és kiadott művek,
Aztán megkérdezem : mit kínál
Nekünk-e sok szó? \'varázsló és üveg\'

Hangzik újra és hopp egy Kossuth-díj.
Na most, ez nem egy szakma kérem szépen.
Nem növünk fel egyhamar íj
Könnyen az emberiség szemében.

Átvittem az értelmet a szomszédba,
Mert ide már nem kell nekünk.
Elvontatom autót innen ahova
Akarják, mert \'mi fel már nem növünk

Soha\' és ez így van rendjén.
Nem lesz többé se poéma,
Sem képek, hangok nem lesz szerencsém.
Vissza sem nézek, vissza sem megyek oda.

És itt fekszenek ők, látjátok feleim \'szátokkal\',
Mert már ez csak úgy lehet menő,
Ha nem azt írom le, ami egyértelmű, szóba sem állok másokkal.
Egyedül írogatok és már csak az íróasztal fiókjának leszek költő.