Volt egy hatalmas ország,
bőség volt a neve,
régi nagy Magyarország,
mulatós a kedve,
húzza gyökér, inda, ág,
jókedv nem feledve,
mutatja nagyvilágnak,
hogyan danol magyar,
mily' szivek muzsikálnak,
s kívánsága pazar.

Mulassunk hát a sírig,
míg sírhalmunk épül,
nem tudhatni még meddig
nótázhatunk végül.
Kihunyt a szív-szeretet,
a csengő énekhang
keveseket örvendtet,
s kiáltoz a visszhang:
mélybe húzó tivornya,
nyomorultak népe,
ledől ostobák tornya,
épül jövőnk képe?