Irdatlan vágytam jólétre, bevállaltam érte
sok mindent, fölöttébb \'elfoglalt emberré\' váltam.
Az igazi élettől úgy elszakadtam kérem,
mintha idegen lények ragadtak volna el tőle s láncra

verve tartanának fogva. Dolgoztam keményen,
éjjel és nappal, többnyire abban a némiképp
ködös reményben, hogy majdan egy csodaszép napon
elnyerem a jól megérdemelt szabadságom, és szépítés

nélkül bevallva, végre - valahára a vállalt
munkát abbahagyhatom és elkezdhetek élni...
Ma kizsákmányolva, megrokkanva várom már a
megváltót, ragadjon el, életem legyen végre mennybéli...