Amikor halkan sírok,
csak úgy,
magamnak befelé,
könnyeim mossák
régmúlt idők sebeit,
emlékeit.
Nem változik semmi,
pedig látni szeretnék,
de tejfehér köd
takarja el az utam.
Érezni szeretnék,
de mit?
Van, van bárányfelhő:
elúszik,
van jégeső,
kiheverem.
Pillangó-szárnyú szeretet,
ne szállj el,
maradj velem,
kérész éltű lelkemen.