Vallomás 2.
Ébren álmodok, micsoda kár!
Rettenetes hadsereg ront reám:
karddal,
szuronnyal,
ágyúval,
bombával,
atommal,
Én vagyok: a kard éle,
a szurony hegye, az ágyúgolyó,
a bomba
az atom
Én vagyok: ki éhezek és fázok,
a telt hasú elégedett,
a rettegő és bátor,
a síró és a nevető,
a lomha, a zergelábú:
városi,
falusi,
hegylakó
remete.
Én vagyok: ki mindig csak keresem
a semmit,
a mindent,
a csúnyát,
a szépet.
Én vagyok: ki mindig szeret,
mert
ébren álmodok szépeket:
halált és életet.
Rettenetes hadsereg ront reám:
karddal,
szuronnyal,
ágyúval,
bombával,
atommal,
Én vagyok: a kard éle,
a szurony hegye, az ágyúgolyó,
a bomba
az atom
Én vagyok: ki éhezek és fázok,
a telt hasú elégedett,
a rettegő és bátor,
a síró és a nevető,
a lomha, a zergelábú:
városi,
falusi,
hegylakó
remete.
Én vagyok: ki mindig csak keresem
a semmit,
a mindent,
a csúnyát,
a szépet.
Én vagyok: ki mindig szeret,
mert
ébren álmodok szépeket:
halált és életet.