Az értelem les szélütötten,
A bunkó örül: mi vagyunk többen!
Nekik vannak egyenlő elveik.
Ki dolgozik, attól elszedik,
Kik a napot, tyúkot lopják,
Szegények, hát nékik adják.
Ez ám az i(gazi)gazság!
- hol a tolvajt jutalmazzák!
A potyalesők ezt megszavazzák!
(Az értelmet elzavarták!)

Pár év, és beérik az ostobák vetése,
Leszünk majd Európa zsellére!
Moszkva küldött nékik tankokat,
S megválasszák, ki behívta azokat!
(Vezérli a bendője
Csodálkozik, nincs jövője!)
Adott néktek vajazott kenyeret
Elabortáltattad három-öt gyereked.
- nem kell az, csak a jólét,
Munka nélkül add a lóvét!
(Ostoba, észre sem veszed,
Hogy ellopták az életed.)
Adott segged alá Trabantot,
Szaros iszappal töltött Balatont.
Ez az élet! Úgy tudtad.
Vaddisznó dagonyáját túrtad!
Lubickoltatott benne,
Ki legéppuskázott októberbe!
Számít? Te nem voltál ott
S aki halott, az halott!
És csak, a jótevőd tudta,
Legyen a puszta, puszta
Ő ura e pusztának
Hű szolgája Moszkvának
Egy életed van. Élj a mának!
Elbolondított barma a világnak.
Vannak ám óriási bölcsei,
Rég felejtődik Kölcsey

\'Haj de bűneink miatt,
Gyúlt harag kebledbe,
Lettél, (és leszel) magzatod miatt
Magzatod hamvedre!\'