Az életemet végigkísérte a remény
és a rettegés, merthogy későn eszméltem fel,
végtére egyazon tőről fakadnak. Szerény
talentumom, eredményeim ellenére

az életben mégis elismerést vívtam ki,
mert méltósággal álltam annak legkeserűbb
tapasztalatait is, olyannyira így van: nincs
az a probléma (nem tudom, lehet egyszerűbb

megfogalmazása a dolgoknak), amelynek
megoldásáért érdemes lett volna, kérem
elhanyagolnom szeretteimet. Önzetlen
családban, szerényen, de szeretetben élek...