Mint levágott lábára a sánta,
Úgy emlékezem a hazára.
(hiába nincs már az a része:
Ráérez mindig a sebére)

Él bennem is az, az ideg,
Mely hiányát sejdíti meg,
Lehetetlen vissza nem akarni,
(annyira valós, meg tudná vakarni!)

Ha hideg van, érzi: fázik,
Az esőben tudja, hogy ázik,
Bizsereg a naptól, ha süt,
Elvesztése ma is szíven üt!