Született eg lány, az apja
Nagy örömére, legyen Zsófia
Majd ő hoz, fiút a házhoz
A jövőbe is, rosszul látott!

Ahogyan a lány, cseperedett,
Hamarost az, apja kedvence lett
Nem született, olyan fia
Amilyen lett, a Zsófia!

Fürge, eszes, fiúk réme
Aztán bolonduljanak érte!
De ő helyét, nem lelte
Elmenekült Budapestre!

Fonó nő lett, Ő is ottan,
A poros nagy, külvárosban
Fújásra kelt, és lefeküdt
Idegen volt, mindenütt!

Helyét sehol meg nem lelte,
Hiába túlszabad, volt a lelke!
Egy fiú meg, behajtotta
Házassággal a járomba!

Vergődött is hamarost,
Odakötve a járomhoz
Durva férje, rossz gazda
Házasságba, mint megkapta.

Oda lett a kedvesség.
Munkát kapott, bőven még
Hamar megjött, a gyerek is
Zsófi mama, egy nagy kincs.

Gyorsan zárjuk kalitkáját
Visszasírja édesanyját
Aki Őt nagyon szerette,
Nem volt ilyen árva sose!