Te választottál, szeretni engem,
Ki vajon mivel, érdemeltem?
Mit adhatok én neked?
Kedves szó, és szeretet.
Végtelen hódolat, hála,
Mit adnak érte a világba?
Azt tudtam, rögtön rólad,
Te is a szeretet, éhezője vagy.
Korán foglyul, rabul, estél,
Kit nem nagyon, szívből szerettél
De ha valaki, te megérdemled
A végtelen szeretetet.
Annyira nő, végtelen jó,
Hűséges és oda adó,
Nagyszerű lélek, anya tigris,
Más ilyen, talán nincs is.
Tudom butaság, mégis igaz,
Nékem TE az igazi nő vagy!
Egyedüli, és esszencia,
Igaz élő, valós csoda!
Alakra körte, mosolygó alma
Kedves szép, vidám arca
S azok a meleg barna szemek
Jóság igézetével, rabul ejtenek!
Foglyául estem, édes e fogság!
Mert neve, boldogság!