Uram, egy nő áll ma itt
Ki gépen szőtte álmait.
Ugyan ócska volt a minta
Úgy élt mintha,
Ez lenne a jobb élet,
Rájött, hogy téved.
Elszökött a kapától
El se búcsúzott apjától,
Ki őt, nemzette,
E rossz világra segítette
Társat se lelt szebbet,
Csak egy lakli szerbet!
Mire ébredt, rá mi vár
Egy rossz élet, oly sivár
Magány, benne volt kalickába
Pusztai pacsirta, és árva!
Szemeit kisírta titokba,
Ne tudják, rossz sorsa,
Lett a messzi városba!
Boldogabb volt, puszta szélén
(Hirtelen, bolond voltam én!)
Szerelme megnősült, mást vett el
Innen hát, menekülni kell!
A másikkal, ne lássam,
Magam ne alázzam!
Ilyen a büszke lélek!
Rossz fiút, rosszabbra cserélek!
Nem tudta még akkor,
Kalandos a kamaszkor,
Butácska, Éva lánya,
Ki menekült, a világba,
Ez lett végképp, a veszte,
Ismert környezetét elvesztve,
Lett csak, igazán árva,
Egy ellenséges világba!
Most már, szánja, bánja,
De letelt, az órája,
Mit tegyünk vele?
Küld még vissza, le!
Kicsit vezekeljen,
Most, csúnya fiút szeressen!