Hogy mi a szerelem azt nem tudja más,
csak ki átélt már néhány nagy csalódást.
Ki már érezte milyen édes tud lenni a fájdalom,
még ha gyötrő kíntól szenvedsz is nagyon.

Ha válaszolni kellene, akarom-e újra,
hát vállalnám minden percét újra meg újra.
Hol a mennyben járok a fellegek felett,
hol meg a pokol kínzó fájdalmát élem meg.

A szerelem a fellegekbe repít,
majd az öldöklő mélybe taszít.
Dobogó szívemet a fájdalom szaggatja,
torkomat a fuldoklás szorongatja.

A poklok poklát járom meg minduntalan,
mert vagy szeretsz vagy szeretnek,
de e két érzés egymással ritkán egyezik meg.
Mégis ez az érzés oly csodás,
mely nélkül e földön élni vétek és pazarlás.

Ragaszkodj hozzá, mert erő van benne,
éltetni fog az energia, mely születik belőle.
Adj hálát az Úrnak, ha megáldott téged,
hogy érezd az isteni érzést és bölcsességet.

Nem fontos többé semmi más,
mi addig cél volt és tenni akarás.
Többé nem létezik senki és semmi más,
csak a szent és igaz szerelmi felmagasztulás.