Elhagytál engem, hidd el,nagyon fáj,
üres lett a szívem, akár a kihalt táj,
eldobtál magadtól mindent
nem hittem volna. De így lett
Ülök a parkban magamba fordulva,
felettem az ég sötétbe borulva
borús gondolataimba mélyedek
előtörtek bennem furcsa kételyek,
motoszkál bennem egy gondolat,
furcsa rémképek árnya fojtogat.
nem lehetsz már többé velem
nem hajózunk már többé közös vizeken!

Itt voltál velem,
szorítottad két kezem,
gondolj rám,ha fázol,
csókom minden gondot gátol!

Itt voltál velem,
szorítottad két kezem,
csókolj meg és érezd,
csókolj meg és élvezd!


Elváltak útjaink,felemészt a magány,
kikötött a hajó életem háborgó taván
a felkavart vizet,nyugalom váltja

felszakadt szívem hatalmas gátja.
Már nem gondolok többé rád
nem csókolom többé gyönyörű szád!
szívem ligetének virágai lassan kivirulnak
arcom mély ráncai is kisimulnak
talán megtalál újra a szerelem,
fürkésző szemekkel mindvégig keresem,
talán e gyönyörű érzés újra elér,
az érzés,amely mindennel felér!



Itt voltál velem,
szorítottad két kezem,
gondolj rám,ha fázol,
csókom minden gondot gátol!

Itt voltál velem,
szorítottad két kezem,
csókolj meg és érezd,
csókolj meg és élvezd!