Vannak emlékek, és vannak képek,
Vannak fejezetek, és vannak részek,
Nem mind jók és nem mind szépek,
Egyszer véget érnek a kötelékek.
Pedig nem kell más, csak hogy itt legyél,
Hogy értem mindent megtegyél,
Hogy minden percben rám gondolj,
És örökkön-örökké csak engem csókolj.
De néha borús felhők jönnek,
Szemünkbe bánatos könnyek szöknek,
Elmúlik lassan rózsaszín világunk,
Szertefoszlik minden közös álmunk.
Elmentél tőlem és itt hagytál,
Esélyt nekem többet nem adtál
Arra, hogy szeresselek téged,
Tekinteted már a távolba réved.
Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem,
S letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem,
Nem nézel a szemembe, tán félsz attól, amit látnál?
A szememben van minden mire valaha is vágytál.
De úgy érzem, csak szórakoztál velem,
Azért voltam, hogy valaki csak legyen,
De azt játszom most én is, amit játszottál,
Nem kellesz akkor sem, ha változnál.
Búcsúként még annyit mondok neked,
(remélem, hogy könnybe lábad szemed)
\'Amíg a szívem utolsót nem dobban,
szeretni foglak az életemnél is jobban.\'