Mindig ugyanaz a reggel, felkelek és bámulom a falat,
Semmi sem lesz jobb, minden ugyanolyan rossz marad.
Próbálok változtatni az életemen, de nem egyszerű dolog,
Feladni soha, viszont küzdeni a végsőkig fogok!
Megint egy újabb szerelem, és megint egy újabb fájdalom,
Megint egy érzés, és a szívnek megint egy újabb ártalom.
Mögöttem a szerető család és mögöttem a sok barát,
De ez sem elég, hogy ledöntsem szíved erős falát!
Azt mondtad, hogy nem kellek és felejtselek el örökre,
De én csak a szépre tudok emlékezni, a közös örömökre.
Átvertél, ahhoz mentél vissza, kit eddig gyűlöltél,
Oly gyorsan távoztál életemből, amilyen gyorsan jöttél!
Hogy szeretlek-e még? Már nem, csak a kötődés maradt,
És te mit gondolsz arról, hogy a kapcsolatunk megszakadt?
Nem várok rá választ, tudom jól,hogy mit mondanál,
Biztosan azt, hogy szívem majd egy más lányra talál.
Még ha nem is érdemled meg, de köszönöm, hogy voltál,
Ha rövid ideig is, de szívembe boldogságot loptál.
Nem tudom, hogy az élet végleg elszakít-e tőled,
De a szél is elfújja a nap elől a sötét felhőket.
És utána megint fényben úszik minden a földön,
Azt szeretném, hogy szíved szeressen és ne gyűlöljön.
Csak annyit kérnék tőled utolsó mondatomban,
Hogy legyél velem jóban, rosszban, fájdalomban!