Születésnapomra megleptem magam
egy Ford cabrióval. Sejtettem, rajtam
lesz a \'világ szeme\', így másnap reggel
bemutattam a kocsit - vágytam erre

régóta - legjobb barátomnak. Sándor
elképedt a csodagépem láttán. - Hányszor
mondtam neked Sándor, lesz nagy dobásom,
íme itt a járgányom. - Hadd próbálom

ki hamar! - kiált Sándor, ám először
arra kértem őt, vegyen fel egy öltönyt,
és máris mehetünk egy próbaútra
anyámékhoz. Sándor bólogat, s mutat

a műszerfalra. - Figyelj jól barátom,
minden automatizált, használom
is majd éjjel-nappal a kapcsolókat.
Nézd meg, itt van ez gomb, csak megnyomom azt,

amikor esik az eső. Jó Sándor
ekkor furcsán nézett rám, s így szólt: - Látom,
és mondd csak, akkor záródik a tető?
- Nem, barátom, hanem eláll az eső!