Nekem nem azok az igazán nagyszerű

órák, amelyeket népes társaságban

töltök el, hanem amit egy-két baráttal

csevegve, vagy szépirodalmi alkotásban



elmerülve, vagy gyönyörűséges zenét

hallgatva élek meg. Felejthetetlenek

azok a pillanatok is, amikor a

természeti titkokat lesem meg rejtek-



helyemről, kedvenc tájaimon. Észleltem,

legtöbbet azoktól kaptam, kiknek eszük,

lelkük magányban gyarapodott. Végtelen

sajnálatos, de bevallhatjuk, elegünk



van már abból az oktatásból, amely nem

tanítja meg az embert egyedül lenni

önmagával, tudva, családra szükség van,

hogy kibírjuk az élet nehézségeit...