Az élet mégis szép...







Bensőm súgta meg, csupán egyetlen

kívánságom lehet, így kértem egy

jó ötletet, kemény - túlfeszített

életem oldására. Féltettem



jövőmet, még jobban jelenemet,

megörültem a lehetőségnek,

mely így szólt: ebéd után pihennem

kellene. Meg is tettem, bőséges



jutalomban részesítettem szét -

tikkadt testem, szundítottam kétszer

is, ha kellett, a természet gyengéd

figyelmeztetése volt, hogy az élet



mégis szép, olyan, mint a születés

valamint az örökkévalóság

közé kifeszített, kecsesen és

szelíden ringatózó függőágy.