Megszerettem a nevemet, a teljes

nevemet, bár sokáig berzenkedtem

ellene, különösképp a Pál helyett

szerettem volna, hogy Attila legyek.



Megszerettem a nevemet, sőt eggyé

váltam vele, jóllehet azt sem tudom,

honnan ered..., melyik távoli ősöm

szerezte, sőt nem ismerem - nem túlzom



el a dolgot - a történetét sem, ám -

de mégis lelkes hűséggel viselem,

már - már komikus - nevetséges módon,

büszke is vagyok rá (bár nem dicsekszem,



de néha túlteng bennem az Erdős vér,

az önbecsülés), mintha valahogyan

saját magam ötlöttem volna ki a

nevem, egy ihletett pillanatomban...